A paksi atomerőműből származó sugárzó hulladékok és elhasznált fűtőelemek, valamint a különböző oktatási, egészségügyi, mezőgazdasági tevékenységek során keletkező radioaktív hulladékok szállítása és tárolása idén is nagyfokú biztonság mellett valósulhatott meg Magyarországon. Annak érdekében, hogy ez a jövőben, hosszú távon is biztosítva legyen, a 2020. évben is további fejlesztéseket hajt végre a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. az általa üzemeltetett létesítményekben.

A bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóban – a kis és közepes aktivitású, atomerőműből származó hulladékot fogadja – a biztonságos üzemeltetés mellett, 250 méterrel a felszín alatt, jelenleg a harmadik kamra vasbeton medencéjének kialakítása zajlik. A már elkészült II. kamrába a jövő évben kezdődhet meg az új, úgynevezett kompakt hulladékcsomagok (KHCS) betárolása. A KHCS vékony merevített acélkonténer, amelybe 4 darab radioaktív hulladékkal teli hordó kerül, és a hordók között fennmaradt üres teret már folyékony radioaktív hulladékból készített cementpéppel töltik ki. A szilárdítás fontos mozzanat a radioaktívhulladék-kezelésben, hiszen a hulladékot nem lehetséges folyékony halmazállapotban véglegesen elhelyezni. Az új technológiának köszönhetően helytakarékosabban, így kevesebb költség mellett valósítható meg a radioaktívhulladék-kezelés Bátaapátiban. A most készülő harmadik kamra szintén az új technológiának megfelelően lesz kialakítva.

A nem atomerőműből származó, úgynevezett intézményi eredetű – az oktatásból, kutatásból, egészségügyből, mezőgazdaságból, iparból származó – hulladékok tárolására szolgáló, Püspökszilágy és Kisnémedi határában üzemelő Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tárolóban idén is folytatódott a biztonságnövelő program, amelynek keretében elkészült a hulladéktároló medencék lefedését biztosító csarnoképület és a benne lévő acélszerkezetű védőépítmény, azaz konténment. Erre azért van szükség, hogy biztonságosan elvégezhető legyen az a munkafolyamat, amelynek keretén belül az RHK Kft. megalakulása előtt, nem a jelenlegi szabályozás szerint eltárolt hulladékokat termelik ki, válogatják, tömörítik, újracsomagolják.

A paksi atomerőműtől néhányszáz méterre található Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában jelenleg mintegy 9577 elhasznált fűtőelem „pihen” az erre a célra kialakított acél tárolócsövekben. Az idei esztendőben összesen 270 db fűtőelemet szállítottak át ide az erőműből. Ebben a modulszerűen bővíthető létesítményben négy újabb, a tárolócsöveket körülölelő vasbeton kamra kialakítása kezdődhet el jövőre, a meglévő 24 mellé. A folyamatos bővítéseknek köszönhető, hogy Magyarországon hosszú évtizedekre megoldott az elhasznált üzemanyag-kazetták biztonságos, átmeneti tárolása.

„A munkánkat felügyelő hazai és nemzetközi szakmai szervezetektől idén is sok pozitív visszajelzést kaptunk tárolóink üzemeltetése kapcsán. Azonban fontos látni, hogy az általunk végzett munka sikere akkor tud teljes lenni, ha a telephelyeink környezetében élők is elfogadják, sőt támogatják tevékenységünket. Ezt a célt szolgálják lakossági tájékoztató napjaink, kiadványaink és az érintett településeket tömörítő információs és ellenőrző társulásokkal fenntartott szakmai kapcsolat” – nyilatkozta Dr. Kereki Ferenc, az RHK Kft. ügyvezető igazgatója a társaság évzáró eseményén.

További fontos fejlemény, hogy a társaság a 2020-as esztendőben is folytatni kívánja a geológiai kutatómunkát a Nyugat-Mecsekben, annak érdekében, hogy minél megalapozottabb és pontosabb információi legyenek az itt található aleurolit kőzetről. A következő évek feladata, hogy kiderüljön, alkalmas lehet-e földtanilag ez a terület arra, hogy később más szempontok alapján is itt vizsgálják tovább egy, a század második felére tervezett nagy aktivitású hulladék-tároló megépítésének lehetőségeit. A társaság idén nyáron kapta meg az Országos Atomenergia Hivataltól azt a telephelykutatási keretprogram-engedélyt, amely alapján 2032-ig több szempont (pl. a földtani környezet, a vízföldtani viszonyok,  természetföldrajzi és társadalmi-gazdasági jellemzők) alapján is vizsgálni tudják azt a jelenleg 87 négyzetkilométeres területet, amelyet a következő több mint 10 éves kutatási szakaszban próbálnak majd egyre kisebbre szűkíteni. A tervek szerint, a következő évben 3 mélyfúrással folytatódik a munka.