Az Európai Unió országainak nukleáris iparát és radioaktívhulladék-kezelési gyakorlatait bemutató cikksorozatunk második részében az Osztrák Köztársaságot vesszük górcső alá.

Az Osztrák Köztársaság közel 84 000 négyzetkilométeren terül el, lakossága körülbelül 8 800 000 fő. Atomenergetikai szempontból arról vált híressé, hogy egy 1978-as népszavazáson az osztrák lakosság az atomenergia villamosenergia-termelésre való felhasználása ellen döntött, emiatt a már elkészült zwentendorfi atomerőművet nem állították üzembe. Még ugyanebben az évben a parlament alkotmányba foglalta az atomerőművek építésének és üzembe állításának a tilalmát.
Bár Ausztriában sehol nem működnek atomerőművek vagy más jelentős nukleáris létesítmények, kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék keletkezik az orvosi, ipari és kutatási területeken, valamint a korábbi nukleáris kutatási tevékenységekből származó létesítmények leszerelése során. Ezen hulladékok kezeléséről és átmeneti tárolásáról a Nuclear Engineering Seibersdorf GmbH (NES) gondoskodik mindaddig, amíg a végleges elhelyezésre nem találnak megoldást, amelynek kitűzött végső időpontja 2045. december 31.

Az atomenergiát előállító országokhoz képest Ausztriában csak nagyon kis mennyiségben keletkezik radioaktív hulladék. Jelenleg mindössze egy kutatóreaktor üzemel az Atomfizikai Intézetében, amelyet a Bécsi Műszaki Egyetem irányít – Két másik kutatóreaktort 1999-ben és 2004-ben leállítottak, és teljesen leszereltek.

Két fő területen halmozódik fel radioaktív hulladék az országban:

1. Intézményi eredetű hulladék mennyisége és eredete:

•    Éves szinten 15-20 tonna keletkezik.
•    Orvostudományban pl. orvosi diagnosztika, laboratóriumi vizsgálatok, orvosi és gyógyszerészeti kutatás, sugárterápia, során keletkezik.
•    Az iparban pl. minőségbiztosítási folyamatok során, üzemi biztonsággal kapcsolatos mérő- és vezérlőberendezésekben és ionizációs füstérzékelőkben használnak sugárforrásokat.
•    Kutatások során (pl. tudományos alapkutatások és alkalmazott kutatások, orvosi fizikai, kémiai és biológiai kutatások) is keletkezik.

2. Nukleáris létesítmények leszerelése során keletkező hulladék jellemzői:

•    Szennyezett rendszerelemek, laboratóriumi berendezések, törmelékek közül kerül ki.
•    Kis és közepes aktivitású.
•    Viszonylag alacsony „veszélyességi poten-ciállal” bír.
•    Általában legfeljebb 30 év a felezési ideje.

A NES végzi az Ausztriában keletkező radioaktív hulladék kezelését,  válogatását, feldolgozását, kondicionálását és átmeneti tárolását. A radioaktívhulladék-kezelés két fő célja a hulladékot fizikailag, kémiailag stabil formába alakítani és konténerbe helyezni, illetve a hulladék térfogatát minimalizálni. A NES-nél kiterjedt létesítmények állnak rendelkezésre a kitűzött célok elérése érdekében:

A Fogadó épületet a hulladék fogadására és kiadására, kezdeti jellemzésre és dokumentálásra használják. A Puffer tároló a hulladékfeldolgozás előtt, illetve az egyes feldolgozási folyamatok között használt tárolóhelyiségekből áll, amelyekben a hulladék kategóriánként rendezhető és tárolható.

Az Új Kezelő Központ, amelyben a nem éghető, szilárd radioaktív hulladék kezelése folyik, négy zónára van felosztva a szennyeződés növekvő kockázata alapján:

Minden zónahatár légzsilippel rendelkezik, ahol a személyzet tagjai ruhát cserélnek, vagy védőfelszerelést alkalmaznak, mielőtt nagyobb szennyeződéssel járó területekre lépnének, és ahol távozásuk előtt radiológiai ellenőrző méréseket végeznek. A központ saját szellőzőrendszerrel is rendelkezik, így minimalizálva a radioaktív anyagok környezetbe jutásának kockázatát. Az Új Kezelő Központ részei az alábbiak:

A forró kamrában nagy aktivitású zárt sugárforrásokat kezelnek. Az 1 méter vastag kamrafal felel az árnyékolásért, a dolgozók a kamrán kívül manipulátorok  (az emberi kezek mozdulatait lemásoló robotkarok) segítségével végzik a munkálatokat. A kamra alatt egy földalatti tároló található a források ideiglenes tárolására. A magyarországi RHFT-ben is hasonló forró kamrát használnak szakembereink.
A forrásfeldolgozó központban található a zárt sugárforrások kezelésére szolgáló berendezés.
Két rozsdamentes acél keszonban – lényegében nagy feldolgozó kamrák – a radioaktív hulladékot a személyzet védőruhában bontja szét, töri össze, dekontaminálja és előkészíti a további kondicionálásra.
A nagynyomású tömörítő egy teljesen zárt, távvezérelt, automatikus kezelőrendszerrel felszerelt gép, amelyet a nem éghető radioaktív hulladékok összenyomásához használnak. Az RHFT-ben szintén található hasonló berendezés.
A hordószárító létesítményben a lezárás előtt szárítják a hordókat a kémiai folyamatok és a korrózió kockázatának minimalizálása érdekében. Ez lényegében egy nagy kabin, amelyben akár 32 darab 200 literes hordót szárítanak egyszerre, körülbelül 120 °C hőmérsékleten, egy héten keresztül.
A dekontaminációs helyiségben nagynyomású vízsugarakkal tisztítják és dekontaminálják a szennyezett tárgyakat és anyagokat, az üres hordókat.

A NES irányítása alatt üzemel egy hulladékégető is, amely évente átlagosan 3-4 hónapig üzemel. Lényegében egy kemencéből áll, amelynek maximális anyagátbocsátása kb. 40 kg/h. A kéményben található egy gáz kibocsátást ellenőrző műszer, amely jelez, ha növekvő radioaktivitást észlel.

Az üzemben van egy kúp alakú iszapszárító is, amely a radioaktív iszap kezelésére szolgál és tartalmaz egy úgynevezett "válogatódobozt" is, amelyben a radioaktív hulladék elkülöníthető, összetörhető, dekon-taminálható és további kondicionálásra készíthető elő.

A víztisztító épület tartalmazza a folyékony radioaktív hulladék kezeléséhez szükséges berendezéseket, például az alagsorban lévő szennyvíz gyűjtésére alkalmas medencét, pufferelésre szolgáló tartályokat, szűrőrendszereket, iszap töltőállomást, tárolómedencéket stb.

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy keletkezési helyük szerint átlagosan milyen arányban oszlottak meg a radioaktív hulladékok 2010-2019 között Ausztriában: