Jóllehet a mezőgazdaság szót hallva a legkevésbé jutna eszünkbe a radioaktív hulladék, mégis több köze van hozzá, mint hinnénk. Ugyanis, a termények betakarítását követően, az élelmiszeriparban már régóta használnak ionizáló sugárzást például hagyma, krumpli vagy a gyümölcsök hosszabb tárolása, biztonságos fogyaszthatósága érdekében. A kezelésekhez használt sugárforrásokból pedig végül radioaktív hulladék lesz, amelyek összegyűjtéséről, biztonságos tárolásáról a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft. (RHK Kft.) gondoskodik.

Az élelmiszeriparban használt sugárforrások Társaságunk fióktelepére, a Radioaktív Hulladék Feldolgozó és Tárolóba (RHFT) kerülnek, más kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékkal (ipari, mezőgazdasági, gyógyászati, oktatási, kutatási tevékenység során keletkező anyagokkal) együtt. Mielőtt bárki aggódni kezd az élelmiszer-besugárzás miatt, szögezzük le: ezek az eljárások hosszú évtizedek óta, szigorú nemzetközi szabályozás közepette, biztonságosan működnek, sőt, ma már az orvosi felügyelet alatt álló, sterilizált élelemre szoruló, immunhiányos betegek esetében létszükségletet jelentenek. Ők egyébként még a Túró Rudit és a krémtúrót is csak ily módon kezelve fogyaszthatják.

Mi is ez az eljárás, és mi mindenre való?
Amikor az élelmiszert ionizáló sugárzással kezelik, háromféle lehetőség közül választanak, az elérendő célnak megfelelően: röntgensugarakat alkalmaznak, vagy nagy energiájú elektronokat, esetleg gamma sugárzást (kobalt 60-as, vagy a cézium 137-es radioizotópot). A tevékenység zárt rendszerben folyik, ahol a sugárforrás és az élelmiszer szigorúan elkülönül. A művelet során az élelmiszer az általa elnyelt sugárzástól nem válik radioaktívvá, ahogy egy röntgen vizsgálat után mi sem leszünk radioaktívak. A szükséges dózisok igen alacsonyak, de hatásukra a nemkívánatos mikroorganizmusok, rovarok elpusztulnak, elkerülhető a krumpli, hagyma kicsírázása, a gyümölcsök rothadása.

A raktári rovarkártevők ellen is hatásos védelmet kínál az ionizáló energia. Előnye a gázzal, vagy vegyszeres kezeléssel szemben, hogy a rovarfejlődés minden szakaszában (tojásokra, lárvákra, imágókra egyaránt) hatásos, ugyanakkor nincs mérgezés és szermaradvány probléma. Lisztfélék esetében is bevethető. Napjainkban világszerte igen sokféle fogyasztásra szánt élelmiszeren alkalmazzák az eljárást, a legtöbbször fűszereken, baktérium- és penészölő hatása miatt. Az Unión belül mindezeknek az élelmiszereknek az előállítása, forgalmazása szigorú előírásoknak megfelelően történik. Fontos hangsúlyozni, hogy az eljárások bevezetését hosszú kutatások, vizsgálatok előzték meg, amelyek során a megfelelő sugárdózisokat úgy állították be, hogy a végtermék élvezeti értéke megmaradjon. Az ilyen termékeket csupán az különbözteti meg kezeletlen társaiktól, hogy a bolti címkéken, csomagoláson –a szabályoknak megfelelően – fel kell tüntetni, hogy „besugárzott” vagy  „ionizáló sugárzással kezelt”. (Ma már egyébként a vegyszerrel tartósított gyümölcsökön – főként a citrusféléken – találkozhatunk olyan felirattal is, ami másfajta, vegyszeres kezelésre figyelmeztet, ezeknek a narancsoknak, citromoknak a héját mindenképp ki kell dobni).

Az ionizáló sugárzás élelmiszereken történő használatára elsőként 1905-ben, Angliában adtak ki szabadalmat. A következő nagy lépést ezen a területen az Amerikai Egyesült Államok tette meg: 1921-től röntgensugarakat alkalmazta egy parazita, a Trichinella spiralis elölésére, amely a disznóhús fogyasztásakor betegítette az embereket. Magyarországon a krumpli volt az első besugárzott élelmiszer, és 1972-ben került kereskedelmi forgalomba.

Néhány szó a technológiáról:
Az EU-n belül szigorú szabályok rögzítik, milyen feltételeknek kell megfelelni ahhoz, hogy egy vállalkozás élelmiszer-besugárzást végezhessen. A műveletek zárt rendszerben, automatizáltan, besugárzó üzemekben történnek, ahol az energiaforrások elkülönítve, egy, a biológiai védelmet szolgáló kamrában találhatóak. Az élelmi anyagokat szállítópálya továbbítja a kezelő kamrába, és a rendszer az energiaforrás körül úgy mozgatja azokat, hogy az energia minden oldalról egyenletesen érje, majd a folyamat végén, a szállítópályán kerül ki az energia térből. A folyamatot számítógép irányítja, amely gondoskodik a véletlen sugárbalesetek megelőzésére hivatott sugárvédelmi reteszelő rendszer felügyeletéről és a sugárkezelési folyamat irányításáról, stabilitásáról, nyilvántartja a termelési adatokat, üzemi hibákat és leállásokat is.

Nézzük, mi történik az elhasznált sugárforrásokkal. Fentebb említettük, hogy a mezőgazdaságban elhasznált sugárforrások az RHK Kft. létesítményébe kerülnek. Az RHFT 1976 óta működik, több mint harminc éve pedig kizárólag intézményi kis és közepes aktivitású hulladékok kerülnek ide. Nagyobb részt hordós hulladékok tárolása folyik itt, de az élelmiszer besugárzásból származókon kívül ide szállítják pl. az egészségügyi eszközökből, füstjelzőkből, ipari mérőeszközökből stb. kiszerelt, elhasznált sugárforrásokat is. Ezeket sugárárnyékolt szállítókonténerekben, speciális járműveken, legtöbbször az RHK Kft. szakemberei viszik be a létesítménybe. A sugárforrásokat úgynevezett forrókamrában dolgozzák fel. A szétszerelést követően a kisméretű radioaktív anyagok korrózióálló acél gyűjtőtokba kerülnek, amelyeket még a kamrában hegesztéssel hermetikusan lezárnak. A tárolásra előkészített hulladékot csőkutakban, illetve csöves tárolókban helyezik el.

Maga az RHFT, a folyamatos fejlesztések és beruházások révén, mindig a lehető legkorszerűbb és legbiztonságosabb módon üzemel, figyelve arra, hogy mindig elegendő hely legyen a beszállított hulladékoknak. A telephely radioaktív kibocsátására igen szigorú határértékeket állapítottak meg a szakhatóságok, amelyek betartását rendszeresen ellenőrzik.