Egészségünk megőrzése mindenki számára rendkívül fontos, amelynek érdekében akár kisebb vagyonokat is hajlandóak vagyunk feláldozni. Vannak azonban olyan körülmények, amelyekről nem is sejtjük, hogy károsíthatják egészségünket, pedig a védekezés mindenki számára adott és még csak pénzbe sem kerül.  

 Sugárözönben élünk – szól a közkeletű mondás, mivel a természetes radioaktivitás a világegyetem és a Föld keletkezése óta számtalan formában jelen van. Két szívdobbanás között szervezetünkben is közel tízezer atom (például a testünket alkotó fehérjék) láthatatlan bomlása zajlik le, radioaktív sugárzást okozva. A mindenütt jelen lévő úgynevezett háttérsugárzás egyik fajtája, ami nagyjából az egytizedét teszi ki az ilyen jellegű éves összdózisnak, a kozmikus sugárzás, és elsődlegesen a Napból származik. Mértéke nagyban függ a domborzati viszonyoktól, illetve az éghajlattól is. Ugyancsak jelentős mennyiségű sugárzó anyagot tartalmaz a Föld maga – a talajból érkező sugárzás szintje pedig szintén függ attól, hol élünk (gránit kőzet környezetben épült településeken például akár a kétszerese is lehet a magyar átlagnak). A felszínre szivárgó gázok különböző idő alatt lebomló radioaktív izotópokat, többek között radont tartalmaznak – ezek mennyisége is függ a helytől, illetve más tényezőktől is, például az időjárástól.

A háttérsugárzás forrásainak listája korántsem teljes, de a radonnal fontos külön foglalkoznunk, ugyanis a természetes radioaktivitásnak a felét ez a színtelen-szagtalan nemesgáz és bomlásakor keletkező „leányai” teszik ki. A gázt a kövekben és a talajban természetesen előforduló radioaktív elemek (például az urán) bocsátják ki, eltérő koncentrációban. Az urán esetében a rádium további bomlástermékeként alakul ki, amelyből aztán újabb radioaktív anyagok keletkeznek. A radon a legkisebb rést is megtalálja a talajban, ahol a felszínre törhet, így nem csak az számít, milyen kőzet van a környezetünkben, hanem a talaj repedezettsége is. További sajátossága, hogy bár a légkörben gyorsan felhígul, rosszul szellőző, zárt terekben (lakásokban, pincékben, bányákban) megnő a koncentrációja. A hangsúly ebben az esetben a szellőzésen van. Nem véletlen, hogy például a bátaapáti NRHT-ban (a paksi atomerőmű kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékainak épült tárolóban) kialakított szellőző berendezés hatására, a radon-aktivitáskoncentráció is lényegesen alacsonyabb a 487/2015. (XII. 30.) Korm. rendeletben (Az ionizáló sugárzás elleni védelemről és a kapcsolódó engedélyezési, jelentési és ellenőrzési rendszerről) meghatározott 300 Bq/m³ aktivitáskoncentráció értéktől. A szigorú radioaktív kibocsátási értékeket megkövetelő szabályozás érdekében komoly szűrőberendezések lettek kialakítva, hogy a Baranya Megyei Kormányhivatal által kiadott környezetvédelmi működési engedélyben meghatározott környezeti radioaktív kibocsátási korlátok maradéktalanul betartásra kerüljenek. Ez elmondható a radioaktív hulladékokat kezelő RHK Kft. összes létesítményéről is.

 A radon egyébként simán belélegezve nem okoz egészségügyi kockázatot, hiszen a nemesgáz sehol nem tapad meg, így ki is lélegezzük. Sőt, a tapolcai tavasbarlangban a radontartalmú levegőt asztmások kezelésére, gyógyítására használják, néhány radonos gyógyvizünket pedig (mint például a Hévízi-tó), természetes gyulladáscsökkentő hatása révén, mozgásszervi panaszok kúrálására javasolják. Ám a radon bomlástermékei fémionok, amelyek ráülnek a levegőben szálló porszemekre, szennyező anyagokra, cigarettafüstre. Ekkor belélegezve már meg tudnak maradni a tüdőszövetek felületén, amely a további bomlás során a sugárzás hatására roncsolódhat, melynek következtében akár tüdőrák is kialakulhat. Vagyis minél tisztább a levegő, annál kevesebb radon bomlástermék jut a szervezetünkbe, így csökkentve a kockázatokat (kivéve a dohányosokat, a fentiekből következően).

 Ugyanakkor a radon nem csupán a talajból természetes módon kiszabaduló gázként van jelen környezetünkben, hanem a modern építkezési anyagok (például a beton), építkezési technikák (például a szigetelés) révén is. Mint már szó volt róla, zárt terekben megfelelő szellőztetés nélkül a radon könnyen feldúsulhat. Ezt a hatást erősíti a házak szigetelése, ami a fűtést/hűtést energiatakarékosabbá teszi ugyan, ám az épület természetes szellőzése ellen hat. Vagyis ezekben az épületekben a radon-koncentráció akár az átlag érték másfélszerese is lehet.  Nem véletlenül hangsúlyozzák e téma kapcsán a szakemberek, hogy lakásunkban gyakran nyissunk ablakot – ez ugyanis a radonsugárzással szembeni legolcsóbb védekezés.

Szakértők szerint jelenleg az a legaggasztóbb probléma, hogy kevesen tudnak e láthatatlan gáz veszélyeiről – pedig a megfelelő tudás ebben az esetben is fontos. Mivel egyértelmű összefüggés van a lakások légterének radon-koncentrációja és a tüdőrák gyakorisága között, a tudományos eredmények ismeretében az Európai Unió Tanácsa irányelvet fogalmazott meg 2013-ban erre vonatkozóan is. A 2013/59/EURATOM irányelv, amely egyébként a nukleáris létesítmények működésével kapcsolatosan is ajánlásokat tett, hangsúlyosan foglalkozott a radonnal, valamint a természetes eredetű forrásokból származó egyéb sugárterhelések elleni védekezéssel. Ajánlásainak központi eleme az országonként kidolgozandó nemzeti cselekvési terv arra vonatkozóan, hogy a beltéri radontól eredő, valamint az építőanyagokból származó sugárterhelés kockázatát hosszú távon csökkenteni lehessen.

Ez a munka már mindenütt elindult. A védekezés Csehországban egy ideje azzal kezdődik, hogy az építési engedélyeket csak akkor adják ki, ha a talajban előzetes sugármérést végeztettek, amelynek a költségeit az állam vállalja. Ennek oka a gránit típusú alapkőzet, amelyben a földtani képződmények közül a legmagasabb a radon érték. Magyarországon is vannak olyan területek, ahol a világátlagnál nagyobb a radioaktivitás a talajban, ezeken a területeken még fontosabb odafigyelni az épületekben feldúsuló radonra.

Magyarország Nemzeti Radon Cselekvési Terve 2017-ben lépett életbe, és 2023-ig határoz meg feladatokat. Az első fázisban a lakosság természetes forrásokból származó sugárterhelésének értékelését kellett elvégezni. Különböző mérések, felmérések alapján megkezdődött a radontérképek elkészítése, a magas radon háttérsugárzású területek azonosítása. A következő feladat a lakosság ezzel kapcsolatos tudatosságának erősítése, információs kampányokkal, tájékoztató fórumok, webes felületek létrehozásával. Ezt követi majd a radonsugárzás megelőzésére, utólagos csökkentésére szolgáló módszerek hazai bevezetése, az ezzel foglalkozó szakembergárda kialakítása. Amíg mindez megvalósul, marad a gyakori szellőztetés (fűtésszezonban akár 2-3 óránként). Ám ez lakásunk levegőjének – így nekünk – radontól függetlenül is hasznos.