Nukleáris körkép az Európai Unióban – Csehország

2021. október 08, péntek

Ötödik alkalommal jelentkezik az Európai Unió tagállamainak nukleáris iparát és radioaktívhulladék-kezelését bemutató cikksorozatunk. Ezúttal Csehországba kalauzoljuk el az olvasókat.

Bár túlzás lenne azt állítani, hogy a körülbelül 10,7 millió fő lakosú, közel 79 000 km2-en elterülő közép-európai ország a nukleáris ipar bölcsője, de tény, hogy a véletlen úgy hozta, hogy már a 18. század végén az érdeklődés középpontjába került – ekkor nyitották meg Jáchymovban az első uránbányát. Ez az a hely, ahonnan azok az ércek származtak, amelyekből Marie Curie kinyerte a rádiumot és a polóniumot – második Nobel-díjját „zsebelhette” be, többek között ezért a rendkívüli eredményért – és ez a szenzáció ismertséget szerzett a kis településnek is. A 19. század elején már az első radioaktív „radonfürdő” működött itt, amely bár más formában, de a mai napig várja az ízületi bántalmakkal küzdő vendégeit. A nácik reaktorral kísérleteztek a területen, a szovjetek a világháborúk után tették rá a kezüket az uránlelőhelyekre – korántsem az atomenergia békéscélú felhasználásának megvalósítása érdekében. Ráadásul az atombomba egyik „atyja”, Julius Robert Oppenheimer kutatásai is Jáchymovhoz köthetők.

Az atomerőművek tekintetében időben a 70-es évek végéig érdemes ugrani, ekkor kezdődött meg a dukovanyi blokkok építése szovjet tervek alapján. A cseh ipart fokozatosan bevonták az üzemi berendezések gyártásába, ennek köszönhetően más kelet-európai országok beszállítója lett a későbbiekben. A kilencvenes évek a gazdasági újjáépítések időszakát hozta, amely a nukleáris berendezések iránti kereslet hiányához, így az ipari kapacitás elvesztéséhez vezetett, azonban az elmúlt években bizonyos szállítások iránti érdeklődés részben megújult, elsősorban Finnország és Franciaország irányába. A dukovanyi erőmű 2016-2017-ben határozatlan időre új üzemeltetési engedélyt kapott mind a négy blokkjára, így várható működése 2037-ig tart, de akár 2047-ig meghosszabbítható. A 80-as évek közepén további 4 reaktor létesítésébe kezdtek Temelín közelében, azonban az 1989-es bársonyos forradalom után, amely véget vetett a kommunista rezsimnek, úgy döntöttek, hogy a termelési egységek számát kettőre csökkentik. A jelenre is kitérve: a Cseh Köztársaság állami energiapolitikájával összhangban megkezdődtek az új nukleáris blokkok Dukovanyban történő építésének előkészületei. Két nyomottvizes reaktor létesítését tervezik, amelyek egyenként akár 1200 MW termelési kapacitással rendelkeznek.


Az atomerőművekben keletkező kiégett üzemanyag átmeneti tárolásáról az üzemeltető, a 70%-os állami tulajdonban lévő Czech Power Company – Cseh Villamosenergia-társaság – (CEZ) gondoskodik. A kiégett fűtőelemeket kb. 7-10 évig vizes medencékben pihentetik, majd kb. 40-60 évre száraz tárolókba kerülnek – mindezt az atomerőművek területén. A blokkok és a tárolók leszerelési dokumentációjának előállítása szintén a CEZ hatáskörébe tartozik.


A kiégett üzemanyag végleges elhelyezésének szempontjából fontos kiemelni a 2011/70/EURATOM irányelvet, amely többek között leszögezi: „Műszaki szempontból széles körben elfogadott az az álláspont, hogy a nagy aktivitású hulladékok és a hulladéknak minősülő kiégett fűtőelemek kezelésének végpontjaként, a mélységi geológiai elhelyezés jelenleg a legbiztonságosabb és legfenntarthatóbb megoldás.” Csehország kiégett üzemanyag és a radioaktív hulladék kezelésének nemzeti politikája – amelyre a SURAO (cseh radioaktívhulladék-kezelő szervezet) tesz javaslatot – tiszteletben tartja az irányelv követelményeit, ajánlásait, így az ország célja egy mélységi geológiai tároló létesítése.

A tervek szerint kristályos kőzet környezetben tervezik a tároló kialakítását, többszörös gátrendszert alkalmazva. A legfontosabb szerepet természetes gátként maga a kőzet tölti be, melyben 500 méteres mélységben létesítenék a tárolót. Ezt egészíti majd ki a mérnöki gátrendszer: a hulladék szerkezete (mátrix), konténer, a konténereket körülvevő térkitöltő anyag (bentonit), a vágatok tömedékelése. A kormány 2020-ban elfogadta a mélységi geológiai tároló 4 lehetséges helyszínének listáját, a tervek szerint 2030-ra a végső helyszínre is leszűkítik a lehetőségeket – egy tartalék helyszín megnevezésével együtt. A tároló építését 2050–2064 között tervezik, az üzembe helyezés 2065-ben történhet meg. Természetesen mindezeket a folyamatokat a földtani kutatás fázisai végigkísérik, amelyekért szintén a SURAO felel.

Az egyéb radioaktív hulladékokat aktivitás és keletkezési hely szerint helyezik el a különböző tárolókba. Három kis és közepes aktivitású hulladék számára alkalmas, jelenleg is üzemelő telephely van Csehországban, valamint Beroun város közelében egy 1960-ban lezárt tároló, amelynek üresen maradt térrészeit 1997-ben betonnal töltötték ki.

A „Richard tároló” az egykori Richard II mészkőbánya föld alatti vágatrendszerének egyik szakaszában található. Itt helyezik el véglegesen 1964 óta az intézményi eredetű hulladékot, amely az egészségügy, az ipar, a mezőgazdaság és a kutatás területén keletkezik. A bánya teljes térfogata több mint 19 000 m3, a kialakított tárolókamrák befogadóképessége pedig 10 250 m3, amelynek 70%-át már feltöltötték. Mióta 2000-ben a SURAO-hoz került a tároló kezelése, évente átlagosan 160 m3 hulladékot helyeznek el benne.

A Dukovanyi tároló építéséért még a CEZ felelt, ám 1995-ös üzembe helyezése óta a SURAO irányításával működik. A tároló az azonos nevű atomerőmű területéntalálható.  A felszínen épített, 112 db. vasbeton kamrából álló létesítmény kizárólag az atomerőművi eredetű kis aktivitású hulladékokat fogadja. Az 55 000 m3 befogadóképességnek eddig 20%-át használták ki.

Végezetül meg kell említeni a Bratrství föld alatti tárolót Jáchymov város közelében. A tároló 1974 óta működik, és kizárólag az egészségügyben, az iparban és a kutatási ágazatban keletkező, természetben előforduló radionuklidokat tartalmazó hulladékot helyezik el itt véglegesen. A telephely 2001-ben került a radioaktívhulladék-kezelő gondozásába, azóta évente átlagosan kb. 20 m3 hulladékot helyeztek el a bányában, így az 1 200 m3 befogadóképessége majdnem teljesen kimerült.