Az EU tagállamainak nukleáris iparát és radioaktívhulladék-kezelését bemutató sorozatunkban előszőr vizsgálunk meg egy olyan államot – Litvániát –, amely nem termel nukleáris alapú energiát.

A Litván Köztársaság több mint 65 000 km2-nyi területével és kb. 2,8 millió lakosával a legnagyobb és legnépesebb balti állam. Az első reaktorukat 1985-ben állították kereskedelmi üzembe, majd a másodikat 1987-ben.  A harmadik építésének 1985-ben kezdtek neki, azonban 3 évvel később politikai okok miatt felfüggesztették a munkálatokat, majd 1993-ban Litvánia kormánya úgy döntött, hogy felhagy az építésével, és lebontotta a meglévő szerkezetet. Az eredeti tervek szerint 2014-ig és 2017-ig üzemelt volna az 1. és 2. blokk, azonban 2004-ben és 2009-ben leállították őket az Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvnek megfelelően. Ennek köszönhetően Litvánia villamosenergia-termelési szerkezete jelentősen megváltozott: nettó villamosenergia-exportőrből nettó villamosenergia-importőrré vált. Jelenleg a villamos energiát hő-, víz- és egyéb megújuló forrásokból állítják elő, 1914 MW, 1028 MW és 717 MW beépített kapacitással.

A radioaktívhulladék-kezelés nemzeti programját a Litván Kormány 2015. december 23-án fogadta el. A program végső stratégiai céljai a Litvániában elérhető összes radioaktív hulladék és kiégett nukleáris fűtőelem biztonságos kezelése, az emberek és a környezet védelme az ionizáló sugárzás káros hatásaitól, valamint a jövő generációira nehezedő indokolatlan terhek elkerülése. A dokumentum talán legfontosabb eleme a kiégett fűtőelemek és a hosszú élettartamú radioaktív hulladék végleges kezelésére szolgáló iránymutatás, amely kimondja, hogy mélységi geológiai tárolóban kell elhelyezni azokat.

A nemzetközi véleményekkel összhangban Litvániában a radioaktívhulladék-kezeléséért és a nukleáris létesítmények leszereléséért felelős társaság – Ignalina NPP – úgy fogalmaz: jelenleg a mélységi geológiai tárolók jelentik az egyetlen fenntartható és műszakilag megvalósítható, mindemellett legbiztonságosabb megoldást a kiégett fűtőelemek és a hosszú élettartamú radioaktív hulladékok kellően hosszú ideig történő elszigetelésére az emberektől és a bioszférától.

Ilyen típusú tárolók kialakítására az olyan megfelelő mélységben elhelyezkedő és kellően stabil földtani képződmények alkalmasak, amelyek talajvíz áramlása kellően alacsony. Litvániában potenciálisan kristályos kőzetek és agyagkőzetek felelhetnek meg ezeknek a kritériumoknak, viszont megfelelősségük igazolása hosszú kutatási folyamat eredményeként érhető el.

Az Ignalina NPP tervei szerint 2025-ig megtörténik a szükséges kutatófúrások helyszínének kiválasztása, majd 2030-ig lemélyítik a fúrásokat és megkezdik a fúrólyukakban a földtani vizsgálatokat. Ezután a föld alatti kutatólaboratórium és a tároló lehetséges helyszíneinek kiválasztása következik 2031-2037 között, majd 2047-ig a föld alatti laboratóriumban végeznek kutatómunkát, igazolják a tároló alkalmasságát. Ez után kezdődhet csak a tervezés, létesítés, üzemeltetés – természetesen csak a megfelelő vizsgálati eredmények esetén.

Jelenleg a kiégett fűtőelemeket az Ignalina Atomerőmű területén tárolják, azonban az ottani pihentető medencék és nyitott száraz tároló teljesen megteltek, ezért átmeneti tároló létesítése vált szükségessé. Így 2023-tól már száraz típusú tárolókonténerekben fogják elhelyezni az üzemanyagkazettákat 50 évig biztosítva a biztonságos átmeneti tárolást – ez elegendő idő arra, hogy elkészüljön a mélységi geológiai tároló.

Litvánia egyéb tárolólétesítményeit szintén az Ignalina Atomerőmű környezetében tervezik kialakítani/alakították ki, ez alól kivételt jelent a Maišiagala tároló, amely 1964-től fogadta az intézményi eredetű – elsősorban gyógyászati alkalmazásokból származó – radioaktív hulladékokat. A 200 m3 kapacitású, 3 méter mélységben kialakított vasbeton tárolókamra egészen 1989-ig volt üzemben, azonban ekkor a hulladékbetárolás megszüntetése mellett döntöttek, mivel a tároló nem felelt meg az aktuális környezetvédelmi követelményeknek. A 60 százalékban megtelt tároló üres tereit homokkal tömedékelték, majd beton, bitumen, aszfalt és vastag talajréteg borítást kapott. 2006-ban francia szakemberek révén további védelmi gátakkal látták el a tárolót, amelyek a radioaktív izotópok vízzel való érintkezését gátolják. Hosszú távon azonban ez a megoldás sem oldja meg a végleges elhelyezés problémáját, ezért a tároló leszerelése mellett döntöttek, amely tevékenységet a tervek szerint 2023-ig végrehajtják.

A nagyon kis aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére alkalmas tároló építése jelenleg is folyamatban van. A projekt két részből áll:
- 2013 óta üzemel egy 4000 m3 kapacitású puffertároló,
- 2017-ben írták ki a tendert az egyenként 20 000 m3-es modulokra, amelyekből 3 készül majd el, és a végleges tárolásra szolgálnak.

A modulok vasbeton alaplemezből állnak, melyek beépített esővízgyűjtő rendszerrel rendelkeznek – így lehetséges ellenőrizni a kibocsátást. Erre az alaplemezre helyezik el lépcsőzetes „dombformában” a hulladékcsomagokat, amelyeket végül különböző zárórétegekkel borítanak be, hogy megakadályozzák a radionuklidok kimosódását. A modulok 4,4 hektárnyi területet foglalnak el. A létesítés jelenleg is folyik.

Végezetül, Litvánia nemzeti stratégiájának értelmében a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék számára is végleges tárolóhelyet kell kialakítani. A litván geológiai viszonyokat is figyelembe véve az a döntés született, hogy felszínközeli, moduláris típusú tárolót létesítenek, amelynek biztonságát természetes és mesterséges gátak összessége biztosítja. A tervek szerint vasbeton medencékben helyeznek el   100 000 m3-nyi hulladékcsomagot (betonkonténerekben elhelyezett, cementált radioaktív hulladék), amelyek között a fennmaradt üres teret cementpéppel töltik ki. A medencecsoportokat 3 fázisban építik meg, egy fázis során 12 medence készül, tehát összesen 36 medencét létesítenek. Ebből az első két fázis garantált, a harmadik sorsáról majd az atomerőmű leszerelésének szakaszában döntenek. Miután az atomerőmű leszerelelési munkái befejeződnek – várhatóan 2038-ban – és a hulladékcsomagokkal feltöltötték a medencecsoportot, lezárják a tárolót: mintegy 7 m összvastagságú műszaki gátrendszerrel borítják be, amely agyag-, kő-, homok-, kavics- és talajrétegekből épül fel.