Nukleáris körkép az Európai Unióban – Hollandia

2022. augusztus 03, szerda

Hetedik alkalommal jelentkezik az EU tagállamainak nukleáris iparát és radioaktívhulladék-kezelését bemutató sorozatunk, amelyben Hollandiát vizsgáljuk meg közelebbről.

A Holland Királyság kb. 17,2 millió lakosa 41 526 km2-en él Nyugat-Európában. A villamosenergia-rendszerüket a fosszilis tüzelőanyag-kapacitás uralja, amelyet jól mutat, hogy a 2019-es adatok szerint, az országban megtermelt 121,3 TWh villamosenergia több mint háromnegyede fosszilis forrásoknak köszönhető – elsősorban a szénnek és a földgáznak. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében a szénalapú energiatermelés visszaszorítására törekednek. A nukleáris energiatermelés stabilan kb. 3 %-kal veszi ki a részét az energiamixből, míg a klasszikus megújuló források, kb. 20 %-kal – túlnyomóan a bioüzemanyag, hulladék és szél felhasználásának köszönhetően.

Ugyan a nukleárisenergia-termelés kis szerepet játszik Hollandia életében, azonban már 1955-ben megkezdődött az építése a petteni kutatóreaktornak, amely 1961-ben érte el az első kritikusságot. Kezdetben nagyobb célokat tűztek ki az atomenergia területén: 1968-ban egy prototípus reaktort (Dodewaardi Atomerőmű – 60MW(e)), 1973-ben az első kereskedelmi reaktort (Borsselei Atomerőmű – 485 MW(e)) helyezték üzembe. Bár a tervek szerint 3000 MW(e)-re bővítették volna a kapacitást, ezt végül a közvélemény nyomására elhalasztották, majd a csernobili atomerőmű balesete után teljesen elvetették. A Dodewaardi Atomerőművet 1997-ben végleg leállították, a tulajdonos 2005-ben 40 évre engedélyt adott a lezárást követő védett megőrzésre, azt követően a leszerelésre. A petteni kutatóreaktor helyett új, szintén kutatási célokat szolgáló reaktor tervezése van folyamatban. A Borsselei Atomerőműnek 2033-ig van üzemeltetési engedélye – összhangban az atomtörvényben rögzítettekkel. A parlamenti többség 2020-ban úgy döntött, meg kell vizsgálni az atomtörvény módosításának lehetőségét, hogy üzemidőt hosszabíthassanak.

A radioaktív hulladék és a kiégett üzemanyag kezelésének nemzeti politikája alapján a hulladékot speciálisan kialakított felszíni épületekben kell átmenetileg elszigetelni, ellenőrizni és monitorozni. Az átmeneti tárolás ideje alatt minden szükséges műszaki, gazdasági, pénzügyi és társadalmi intézkedést meg kell tenni, hogy mélységi geológiai tárolót lehessen kialakítani, üzembe helyezni, amelyben 2130 körül megkezdődhet a végleges elhelyezés. A politika a kiégett fűtőelemekel kapcsolatban arra is kitér, hogy az újrafeldolgozás lehetőségéről az atomerőmű üzemeltetője hozhat döntést. A borsselei atomerőmű esetében – gazdasági okokból – a kiégett fűtőelemek újrafeldolgozása mellett döntöttek – Franciaországgal rögzített szerződéses keretek között –, így lehetőség nyílik a plutónium újrafelhasználására, valamint csökken a nagy aktivitású hulladék mennyisége.

A radioaktív hulladék és a kiégett fűtőelemek szállításáért, kezeléséért, tárolásáért, végleges elhelyezéséért a 100%-ban állami tulajdonú COVRA (Central Organisation for Radioactive Waste - Központi Radioaktív Hulladék Kezelő Szervezet) felel. Akárcsak Magyarországon, úgy Hollandiában is a „szennyező fizet” elv érvényesül, tehát a hulladéktermelőt terheli minden költség, beleértve a kutatás és végleges elhelyezés tervezett kiadásait is.

A COVRA egy feldolgozó és tároló létesítményt alakított ki Nieuwdorpban, Borsele településen. A 20 hektáros területen öt tárolóépület, egy hulladékfeldolgozó épület és egy irodaház található. A nagy aktivitású radioaktív hulladék tárolására szolgáló épület (HABOG) mellett két szegényített urán tároló (VOG és VOG-2), valamint a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék (LOG), és a konténerek tárolását biztosító építmény (COG) helyezkedik el. A kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék feldolgozása is külön épületben (AVG) történik.

                                                                                             


A szilárd halmazállapotú, kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékot nagy nyomású préssel összepréselik, majd ezt követően bebetonozzák. A folyékony és szerves kórházi hulladékot, valamint az állatkísérletekből visszamaradt tetemeket égetőműben semmisítik meg. A vizes folyadékok tisztítása biológiai és kémiai kezeléssel történik. Ezek után a folyamatok után a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tárolására a LOG épület 4 hangárja szolgál, amelyek egy központi fogadócsarnokból közelíthetők meg. A jövőben további tárolóhelyeket is kialakítanak: 12 további hangár építésére van lehetőség.

Az ércfeldolgozás során keletkező szilárd radioaktív hulladék közvetlenül tárolható egyszerű konténerekben, amelyek a COG épületbe kerülnek. A szegényített urán tárolását 3 m3-es acéltartályokban oldják meg, további kondicionálás nélkül a VOG és VOG 2 épületekben.

A kiégett fűtőelemeket és a nagy aktivitású hulladékot hosszú távú elhelyezésre a HABOG átmeneti tárolóba szállítják. Az épület 2003 óta üzemel, különleges kialakításának köszönhetően az orvosi radioizotópok gyártásából keletkező, a franciaországi reprocesszálló üzemből visszaküldött üvegesített, valamint egyéb nagy aktivitású radioaktív hulladékot és a kutatóreaktorokból származó kiégett fűtőelemeket is képes fogadni. Az árnyékolást 1,7 m vastag vasbeton falak biztosítják. A létesítményben a hőelvezetés passzív folyamatként valósul meg, amely a természetes hőáramláson alapszik – akárcsak Magyarországon a Kiégett Kazetták Átmeneti Tárolójában.

A hosszú élettartamú hulladékok felszíni, átmeneti tárolását követően – amely még több mint 100 éves folyamat – a tudomány és technika jelenlegi állása szerint a végleges megoldást az élővilágtól való elszigetelésre a mélységi geológiai tárolók jelentik. Ehhez olyan stabil földtani képződményt kell találni, amely alkalmas egy tároló kialakításra. E feladat elvégzésére a COVRA – akárcsak más országok radioaktívhulladék-kezeléssel foglalkozó intézményei – kutatási programot tart fenn. A kezdetekben azt állapították meg, hogy az országban találhatók olyan megfelelő só- és agyagképződmények, amelyek alkalmasak lehetnek a végleges elhelyezésre. A további részletesebb kutatások során a végleges elhelyezésre alkalmas tároló kialakításának lehetőségét vizsgálták, illetve arra vonatkozó információkat gyűjtöttek, hogy a hulladék elhelyezhető-e a mélyben a megfelelő időn belül. Az eredmények 2018-ban tették közzé, amelyek között két fontos megállapítás is található:

• Minden holland radioaktív hulladék elhelyezhető mély agyagrétegekben. Ehhez olyan rugalmas geológiai elhelyezési koncepciót dolgoztak ki, amely képes reagálni az időbeli és kapacitásbeli változásokra. Ennek érdekében a 2130-ra várható hulladékleltáron alapuló geológiai elhelyezési koncepciót dolgoztak ki, amely elég rugalmas ahhoz, hogy reagáljon az időbeli vagy a hulladékellátás változásaira. A biztonsági elemzések azt mutatják, hogy egy jól megválasztott, geológiailag alkalmas helyszín és a kidolgozott koncepció együtt olyan magas szintű biztonságot garantál, amely összehasonlítható más nemzeti programokkal és nemzetközi szabványokkal.

• Bár a végleges elhelyezést csak 2130-tól tervezik, már most el kell kezdeni az ezzel kapcsolatos ismeretek építését. Ahhoz, hogy a jelenben megfelelően kezeljék a hulladékot és hogy a lehető legpontosabban meghatározzák a költségét a tároló kialakításának, üzemeltetésének, tisztában kell lenniük azzal, hogy mit akarnak megvalósítani 100 év múlva. Ehhez hosszú távú kutatási program kidolgozására van szükség.

Radioaktívhulladék-tárolás és a művészet:

A nagy aktivitású radioaktív hulladék tárolására szolgáló HABOG egy feltűnő narancssárga épület a COVRA területének közepén, amelyet William Verstraeten művész tervezett. Húszévenként egy árnyalattal világosabbra festik az épületet, míg száz év múlva fehér lesz. A szerkezet színe fokozatosan kevésbé intenzív lesz, ahogyan idővel fokozatosan csökken a benne tárolt hulladék által termelt hő és sugárzás.

Szintén Verstraeten tervezte 2017-ben a narancssárga bunker kék testvértét, a VOG-2-t. Az épület élénkkék színű, néhány narancssárga csíkkal, melynek három sarkából 15 méter hosszú rozsdamentes acél csövek állnak ki a tető szélén. Ezek a csövek teszik a VOG-2-t Európa legnagyobb napórájává. Ez is utalás az időfaktorra, amely végső soron ártalmatlanná teszi a radioaktív hulladékot.