Az Európai Unió tagállamainak nukleáris iparát és radioaktívhulladék-kezelését bemutató cikksorozatunkban ezúttal Svédországba kalauzoljuk el az olvasókat.

Svédország közel 438 000 négyzetkilométeres területével az Európai Unió 3. legnagyobb országa, lakosságának száma kb. 10,4 millió fő. Nemzetközi Atomenergia Programját 1947-ben kezdte meg, melynek eredményeként három kutató reaktort is létesítettek az országban 1960-ig. Az első atomreaktor még prototípusként kezdte meg a működését 1964-ben Stockholmban, majd 1985-ig 12 újabb reaktort állítottak kereskedelmi üzembe Svédország különböző területein (Barsebäck, Oskarshamn, Ringhals és Forsmark). Közülük ma már csak 6 termel elektromos áramot, melyekből 4 forralóvizes, 2 pedig nyomottvizes típusú.

A Svéd Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kft., az SKB (SKB - We take care of the Swedish radioactive waste), mely az 1980-as évek közepe óta működteti a Rövid Élettartamú Radioaktív Hulladékok Végleges Tárolóját (SFR), valamint a Kiégett Fűtőelemek Átmeneti Tárolóját (Clab).

Az SFR 1988-ban kezdte meg működését és egyedülálló volt a maga nemében. A tárolót 60 méterrel a Balti tengerfenék alatt alakították ki, mely négy 160 méter hosszú tárolókamrából és egy 50 méter mély – a leginkább sugárzó hulladékok tárolására alkalmas – betonsilóból áll. Az itt tárolt kis és közepes aktivitású hulladék legnagyobb része az atomerőművekből származik, de az intézményi eredetű (orvosi, ipari, kutatási stb.) radioaktív hulladékokat is itt helyezik el.

A Clab 1985-ben kezdte meg működését, ahol a kiégett fűtőelemeket 30 méterrel a föld alatt, a sziklába vájt, vízzel teli tárolómedencékben tárolják. A fűtőelemek feletti 8 méter víz biztosítja azok hűtését és a sugárzás elleni védelmet.

A két tároló létesítmény üzemeltetése mellett, az SKB az 1970-es évek óta keresi azt a megoldást, amely lehetővé teszi a kiégett fűtőelemek hosszú távú biztonságos tárolását. A nemzetközi irányelvekkel összhangban a mélységi geológiai tárolás mellett döntöttek, melynek koncepciója nagyban hasonlít a Magyarországon is tervezett tárolási megoldáshoz. Eszerint a kiégett fűtőelemeket réztartályokba helyezik, melyeket körülbelül 500 méterrel a földfelszín alatt, bentonittal körülvett alapkőzetben helyeznek el. Az ezen kritériumoknak megfelelő területet az 1990-es évek elején kezdték el kutatni, majd 2009-ben kijelölték a végleges helyszínt. A Svéd Kormány 2022. január 27-én írta alá azt az engedélyt, mely egy a kiégett nukleáris fűtőelemek végleges tárolására szolgáló létesítmény építésére és üzemeltetésére jogosítja fel az SKB-t. Ezen döntés értelmében Svédország (Finnország után) lett a második ország a világon, amely építési engedélyt adott ki egy mélygeológiai tároló létesítésére.

A hulladékszállítás is egyedülálló. Mivel a svéd atomerőművek mind tengerparton vannak és saját kikötőkkel rendelkeznek, így a radioaktív hulladék nagyrészét valamint a kiégett fűtőelemeket tengeri úton szállítják a tárolókba. A radioaktív hulladékok ezen szállítórendszere 1982 óta működik.

A szállításokat az M/S Sigrid nevezetű szállítóhajó végzi, melyet kifejezetten radioaktív anyagok szállítására terveztek és működését 2013-ban kezdte meg; felváltva az 1985 óta szállító M/S Sigyn nevű elődjét.

Forrás: SKB