A hazánkban kidolgozott radioaktív hulladék elhelyezési stratégia fontos mérföldköve egy olyan tároló létesítése, amely a nagyon kis aktivitású hulladékok végleges elhelyezésére nyújt megoldást. Egy ilyen felszíni létesítményt megfelelő vastagságú, kedvezően vízzáró tulajdonságú földtani képződményben kell kialakítani. Ahhoz, hogy a földtani vizsgálatokat megkezdhessük, ki kell választanunk a megfelelő kutatási módszereket. Erre adnak lehetőséget a közelmúltan engedélyezett módszertani vizsgálatok, amelyeknek alapvető célja a későbbi telephelyvizsgálathoz az optimális földtani kutatási módszerek meghatározása és megfelelőségének igazolása.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 2009-ben új ajánlást adott ki a radioaktív hulladékok osztályozásáról: bevezették a nagyon kis aktivitású hulladék kategóriát. Ilyen típusú hulladék döntő részben az atomerőművek üzemidő-hosszabbítása és leszerelése során keletkezik. Ezek megfelelően biztonságos végleges elhelyezése egy földfelszíni tárolóban azonos biztonsági szinten, de jóval egyszerűbb módon és szerényebb anyagi ráfordítással valósítható meg, mint ahogyan az hazánkban a kis aktivitású hulladékokkal történik. Ez utóbbiak ugyanis a bátaapáti Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóba kerülnek, 250 m mélységben, gránitban kialakított tárolókamrákba.

A NAÜ ajánlást követően több kezdeményezés indult a radioaktív hulladékok hazai osztályozásának a bővítésére. Ennek folyományaként 2018. március 1-jén lépett hatályba a 487/2015. (XII. 30.) Korm. rendelet 12. melléklete, amely hazánkban is meghonosította ezt az új hulladéktípust. Ide olyan radioaktív hulladékok tartoznak, amelyekben jellemzően csak 30 évnél rövidebb felezési idejű izotópok vannak, és ezeknek az aktivitása is belátható időn belül – legfeljebb 100-200 év alatt – a mentességi szint alá csökken (ekkor felszabadítási eljárással is kikerülhetnének a sugárvédelmi hatósági felügyelete alól).

Tekintettel arra, hogy a nagyon kis aktivitású hulladék jelentős részben a Paksi Atomerőműben keletkezik, ezért a majdani tároló telephelyét is érdemes először Paks közelében keresni. Ennek a szempontnak a figyelembevételével az RHK Kft. irodalmi adatok alapján elkezdte a potenciálisan szóba jöhető befogadó képződmények felmérését. Mivel kiválasztott telephely még nem áll rendelkezésre, ezért először a tároló előzetes, általános biztonsági értékelését kellett elvégezni. Tisztázták, hogy a radiológiai biztonság szempontjából pontosan milyen követelményeket kell támasztani, milyen biztonsági funkciókat és milyen időtávon kell kielégítenie a tároló műszaki gátrendszerének és földtani környezetének. A telephely független biztonsági elemzés eredményei alapján tervezték meg a módszertani kutatás terjedelmét és helyszínét. Olyan kutatási módszerekkel kell dolgozni, amelyek alkalmasak a felszín közelében előforduló, kedvezően vízzáró tulajdonságú képződmények elterjedésének és jellemzőinek meghatározására.

Az RHK Kft. 2024 február elején benyújtotta a módszertani földtani kutatás engedélykérelmét, melyet az illetékes bányászati hatóság elfogadott. A mérésekre vonatkozó közbeszerzési pályázat így hamarosan kiírható. Ezt követően a kijelölt területeken megindulhatnak a célirányos terepi vizsgálatok (felszíni geofizikai mérések, talajfúrások).

A terepi munka 2024 őszén kezdődik és kb. fél évet ölel fel, elsősorban geofizikai módszereket (geoelektromos és szeizmikus mérések) alkalmazva. A felszínközeli képződmények elhelyezkedésével kapcsolatos információk megszerzését talajszondás vizsgálatok követik, illetve 15-30 méter mélységű talajfúrásokkal igyekeznek majd az üledékek tulajdonságairól még pontosabb ismereteket gyűjteni.

Amennyiben a kiválasztott vizsgálati módszerek megfelelőnek bizonyulnak, akkor alkalmazhatóak lesznek a jövőbeli telephelykutatás során. Ennek megkezdését követően, a szükséges környezetvédelmi, létesítési és üzemelési engedélyek megszerzésével és az építéssel együtt – a jelenlegi tervek szerint – 9 év múlva kezdhet üzemelni a nagyon kis aktivitású hulladékok új tárolója.