2002-ben kezdődött el Bátaapáti térségében egy olyan beruházás, amely új fejezetet nyitott Magyarország radioaktívhulladék-kezelésében. A Radioaktív Hulladékokat Kezelő (akkor még) Kht. által kezdett program célja az atomerőművi kis és közepes aktivitású radioaktív hulladékok biztonságos és végleges elhelyezése volt. Ma, több mint húsz év elteltével, az eredményekre visszatekintve tisztelettel és büszkeséggel emlékezhetünk az elmúlt két évtizedre.

A projekt első szakaszában, 2002 és 2004 között felszíni kutatásokat végeztek a térségben. Geofizikai, hidrogeológiai és földtani vizsgálatokkal térképezték fel a potenciális lerakó területének és környezetének adottságait. Ezt követően 2005-ben a fókusz áthelyeződött a felszín alá, és megkezdődött a föld alatti vizsgálatokhoz szükséges két lejtősakna és a belőlük leágazó vizsgálati kamrák kialakítása.

Az építési munkálatok során nemcsak a mélyben végeztek feltárásokat, hanem a felszínen is jelentős infrastruktúrát alakítottak ki. A Bátaapáti melletti Nagymórágyi-völgyben ideiglenes telephelyet építettek öltözőkkel, irodákkal és műhelyekkel, valamint megoldották a munkagépek energia- és üzemanyagellátását is. A lejtősaknák építése rendkívüli szakértelmet és precizitást igényelt. Kiemelt feladat volt a felszín alatti vágatokba a kőzetből beszivárgó vizek kiszivattyúzása, hiszen a lefelé haladó – nyitó és végpontjai között 160 méteres szintkülönbséggel rendelkező – lejtősaknákat ezen körülmények között kellett kialakítani. A kiemelt víz kezelésére egy ülepítő medence épült, ahonnan az ülepítést követően a vizet újra felhasználták a vízöblítéses fúrásokhoz, pormentesítő locsoláshoz. A bányászati technológia részeként megépült egy felszíni robbantóanyag raktár és egy betonüzem. A telephely kialakítás során elkészültek a két lejtősakna nyitópontja is.

Szimbolikus kezdetnek számított, amikor 2005. február 8-án sor került a lejtősaknák hivatalos megnyitójára és az aknaszentelésre. Az ünnepség a hagyományokat tiszteletben tartva zajlott, Szent Borbála, a bányászok védőszentjének szobra is helyet kapott az alagutak bejáratánál, melyet utóbbival együtt a helyi plébános szentelt fel. Az esemény külön érdekessége, hogy a két lejtősakna keresztanyái a környékbeli települések – Bátaapáti és Mórágy – akkori polgármestereinek feleségei voltak, akik az „Eszter” és „Mária” neveket adták az alagutaknak.

Az aknaszentelés után megkezdődtek a dolgos hétköznapok. A felszín alatti vizsgálatok célja az volt, hogy a tárolónak helyet adó térrészek minél pontosabban megismerhetők legyenek, valamint a tervezett vágatok nyomvonala pontosabbá váljék. A pozitív eredményeket követően, 2008-ban a tároló megkapta a létesítési engedélyt, így ettől az időponttól kezdve már építésként folytatódott tovább a projekt.

Napjainkig 5,5 km teljes hosszúságú vágatrendszer és 4 nagyszelvényű tárolókamra bányászati kialakítása készült el. Két tárolókamra építészeti és technológiai kialakítása is befejeződött, az első tárolókamra megtelt hulladékcsomagokkal, a második fogadja az új kompakt hulladékcsomagokat, míg a harmadiknál jelenleg is folyik a vasbeton medence kialakítása. Mindeközben a bányászok már készülnek két újabb tárolókamra megépítésére.

„Az aknaszenteléstől eltelt húsz év rengeteg kihívást és felejthetetlen élményt hozott” – emlékezett vissza Berta József főmunkatárs, egykori felelős műszaki vezető. „Voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztük, szinte lehetetlen megoldani a felmerülő műszaki problémákat, de a csapat kitartása és szakértelme mindig győzedelmeskedett. Minden egyes előrehaladás, minden újabb mérföldkő sikerélménnyel és elégedettséggel töltött el minket. Ez a projekt nemcsak a szakmai tudásunk, hanem az összetartásunk próbája és bizonyítéka is.”

A főmunkatárs szerint a legnagyobb siker az volt, hogy a tárolóhely építését mindvégig a legszigorúbb biztonsági előírások betartása mellett, súlyos baleset nélkül tudták megvalósítani. „Ez nemcsak hogy ritka a szakmánkban, hanem egyenesen példaértékű. Ez az eredmény bizonyítja, hogy milyen erős csapatmunkával és felelős hozzáállással dolgoztunk együtt.”

„Az elmúlt évtizedek tapasztalatai nemcsak a szakmai fejlődésünket segítették elő, hanem egyúttal azt is megmutatták, hogy mennyire fontos a közös célokért való küzdelem. Ez a tároló nemcsak egy építmény, hanem az itt dolgozók közös szellemi és fizikai erőfeszítésének szimbóluma” – tette hozzá a projektvezető.

Az aknaszentelés huszadik évfordulójának alkalmából 2025. február 5-én megemlékezést tartottak, amelyen volt és jelenlegi kollégák vettek részt. A program Szent Borbála szobrának koszorúzásával kezdődött, majd megemlékezést tartottak az I-K3 tárolókamra vasbeton medencéjében. A résztvevők exkluzív környezetben nézhették meg a Nemzeti Radioaktívhulladék-tárolóról készült kisfilmet, amely 10 percben mutatta be az eddig eltelt húsz évet. Az esemény zárásaként az I-K4 és I-K3 tárolókamrák megtekintése után kötetlen beszélgetésre került sor.

A Bátaapáti projekt nemcsak mérnöki és tudományos szempontból lenyűgöző, hanem a közösségi összefogás és az emberi teljesítmény kiemelkedő példája is. A több mint ezer szakember – bányászok, geológusok, mérnökök – együttműködésével a csapat kimagasló eredményeket ért el. A munkálatok biztonságos lebonyolítása, balesetmentes statisztikái is a kiváló csapatmunka ékes bizonyítékai. A program sikertörténete inspiráló lehet arra vonatkozóan, hogy kitartó munkával és összefogással hogyan lehet a legbonyolultabb kihívásokat is megoldani. Az elért eredmények nemcsak a jelen, hanem a jövő generációi számára is biztonságos környezetet teremtenek. Az idei évforduló az idén 131 éves bányászati „Jó szerencsét” köszönéshez is méltóképpen kapcsolódott.