Olajos kéztől a nukleáris biztonságig – Tumpek Róbert lett a KKÁT új telephelyvezetője

Hogyan indult a pályád, és hogyan kerültél a nukleáris területre?

Pakson nőttem fel, de az első elképzelésem még egyáltalán nem a nukleáris iparhoz kapcsolódott. Szekszárdon autószerelőnek tanultam, mert sokáig azt gondoltam, ez lesz az utam. Aztán viszonylag hamar rájöttem, hogy hosszú távon mégsem ebben képzelem el magam. Ekkor váltottam és már Pakson folytattam a tanulmányaimat: itt érettségiztem, majd gépgyártástechnológiai technikusi végzettséget szereztem. Ezután műszaki előkészítőként helyezkedtem el egy paksi cégnél, közben levelezőn Dunaújvárosban folytattam a felsőfokú tanulmányaimat. Nem sokkal később bekerültem a Paksi Atomerőműbe. Primerköri gépészként kezdtem, először betanulóként, később vizsgázott gépészként dolgoztam, majd főgépész lettem. Ezután következett a reaktoroperátori betanulás. Az RHK Kft.-hez 2020 elején csatlakoztam gépészfelügyeleti mérnökként. Közben megszereztem az atomerőmű-üzemeltetési szakmérnöki végzettséget is. Most pedig új szerepkörben folytatom: a KKÁT telephelyvezetőjeként.

Milyen vezetőnek tartod magad?

Ha két szót kellene mondanom: következetes és rugalmas. Fontosnak tartom, hogy a szabályokat betartsuk és betartassuk – egy nukleáris környezetben ez nem kérdés. Ugyanakkor hiszek abban is, hogy a jó vezetés nem merevséget jelent. Vannak helyzetek, amikor alkalmazkodni kell, és meg kell találni azt a megoldást, ami szakmailag helyes és emberileg is működőképes. Vezetői tapasztalatot már az atomerőműben is szereztem főgépészként, ott kisebb csapatot irányítottam: betanuló főgépészeket, betanuló gépészeket és vizsgázott gépészeket.

Milyen célokkal veszed át a telephely irányítását?

Rövid távon számomra az egyik legfontosabb feladat a kommunikáció fejlesztése. Ez igaz az üzemeltetési igazgatóságon belüli együttműködésre, de különösen a társszervezetekkel való kapcsolatokra. Azt gondolom, ezen a területen mindig van fejlődési lehetőség – akár az atomerőművel való együttműködésben is. Szerencsés helyzetben érzem magam, mert az elmúlt években több területen is kialakultak olyan szakmai és személyes kapcsolataim, amelyek segíthetik ezt az együttműködést.

Van-e olyan, amitől tartasz vezetőként?

Őszintén szólva nincs. Nem érzem megugorhatatlannak ezt a feladatot. Tudom, hogy a vezetői munka nemcsak szakmai kérdés: emberekkel kell dolgozni, vannak emberi tényezők, amelyek mindig tudnak kihívást jelenteni. Azt gondolom viszont, hogy tudok feladatokat menedzselni és emberekkel együtt dolgozni úgy, hogy ebből működő rendszer legyen.

Sok tapasztalatot szereztél a sportban, mit tudsz ebből hasznosítani?

Egy versenyfelkészülésnél mindig megvan, hogy hova akarok eljutni és milyen lépések vezetnek oda. Ugyanezt a gondolkodást alkalmazom a munkában is. A tervezés az egyik erősségem és a sport megtanított arra is, hogy ismerjem a saját terhelhetőségemet – tudjam, mire vagyok képes.

Hogyan tekintesz a KKÁT jövőjét jelentő konténeres tárolási rendszerre?

Ez számomra különösen érdekes terület, mert az atomerőmű-üzemeltetési szakmérnöki szakdolgozatomat ebből a témából írtam. Szakmai szempontból nagyon ígéretes iránynak látom. Egyszerűbben alakalmazható technológiai megoldásnak tartom, amely hosszabb távon az üzemeltetés terhelését is csökkentheti – miközben sugárvédelmi szempontból is kedvezőbb lehet. Izgatottan várom ezt az időszakot.

Zárásként, arra kérlek, fogalmazz meg egy rövid üzenetet a munkatársaknak.

Én azt gondolom, hogy fejlődés nélkül hanyatlás van – még a stagnálást is annak tartom. Ezért fontos, hogy időről időre mindenki tartson önvizsgálatot, és nézze meg, miben tud fejlődni és itt visszakapcsolnék a kommunikációra: nagyon sok probléma normális, nyílt kommunikációval egyszerűen megoldható és ez az a terület, amelyben mindenki egyénileg is bármikor, könnyedén tud fejlődni.